Ezen
a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az
ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek
útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint
megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a
felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az
egyedüli, aki pálmaágakról számol be.
A
nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos vasárnap
legkorábban március 15., legkésőbb április 18. dátumra eshet a Gergely-naptár
szerint. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: a
napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás,
betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak
tartani.
A
keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára
gazdag népszokáskincs épült. (Wikipédia)
Pészach
„És
add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr
cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.” (2Móz 13,8)
Pészach,
Niszán havának 15. napja, zsidóság egyik legnagyobb ünnepe. Az elkerülés
ünnepe; emléke annak, hogy az Úr, midőn a tizedik csapással sújtotta
Egyiptomot, elkerülte a zsidók megjelölt házait. A kivonulás ünnepe; zsidó
honfitársainkkal együtt emlékezzünk hát meg a napról, amelyen „kijöttetek
Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan
titeket az Úr” (2Móz 13,6). És ünnepe annak a szabadságnak, amelyre az
Örökkévaló vezette őket; kívánjunk hát mindannyiuknak áldott, békés Széder
estét, és azt, hogy a szabadságnak valamennyiünkkel együtt mielőbb újra
örülhessenek.
Húsvét
a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus kereszthalálának és feltámadásának
emlékére.
A
zsidó vallásban Pészachkor ( jelentése elkerülni, kikerülni ) ünneplik az egyiptomi
rabságból való szabadulást. Magyarul a kovásztalan kenyér (macesz) ünnepének is
nevezik, mert a fáraó annyi időt sem hagyott a zsidóknak az Egyiptomból való
távozásra, ameddig a kenyerüket megkeleszthették volna, ezért a vízből és
lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt (pászkát) ették. Eredetileg a két
ünnep időben egybeesett, majd 325-ben a niceai zsinat a keresztény húsvétot a
tavaszi napéjegyenlóség (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapra
tette. Az ünnepet megelőző 40 nap a
nagyböjt, Jézus 40 napos pusztai böjtjének emlékére,a felkészülés, a lelki és
testi megtisztulás ideje.
Számos
európai nyelvben a zsidó Pészachból eredeztetett szavak a Húsvét megfelelői:
Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Paste(román).
Főleg
germán nyelvterületen viszont az Ostara istennő (a túlvilág istennője, ünnepe a
tavaszi napéjegyenlőségkor volt) nevéből eredő Easter, Oster elnevezés
honosodott meg, mely a kereszténység előtti, pogány tavaszünnepekre emlékeztet.
Érdemes
néhány szót ejteni mindkét ünnepről! A pészah az
elkerülés ünnepe. Amikor a bibliai 10 csapás Egyiptomot érte, akkor az
izraelieknek ezt nem kellett elszenvednie, mert házukat bárány vérével jelölték
meg, így a halál elkerülte gyermekeiket. A csapás után a fáraó engedélyezte,
hogy elhagyják Egyiptomot. Ezért is nevezik a szabadság ünnepének is. Az ünnep
egy hétig tart. Első napja Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja a
tengeren való átkelésre emlékeztet.
Ez
a sütés nélküli finomság készült mára, amikor várhatóan mindkét gyerekem is
hazajön :) Boldogság! :)
Hozzávalók: 20 dkg keksz -
téglalap alakú (Butter cookies-t használtam), 10 dkg kristálycukor, 1,5 dl tejszín, 10 dkg vaj, 15 dkg
krémsajt – mascarpone, 10 dkg kókuszreszelék - finomszemcsés
Először
a kristálycukrot karamellizáljuk, ha teljesen felolvadt, hozzáöntjük a tejszínt
- a cukor meg fog keményedni, ne ijedjünk meg -, s takaréklángon addig
melegítjük, míg a cukor teljesen el nem olvad. Félretesszük hűlni. A vajat,
krémsajtot, 3 ek kókuszreszeléket alaposan kikavarjuk. Ha a karamellünk kihűlt,
hozzáadjuk, s ezzel is jól kikavarjuk. Hűtőbe tesszük körülbelül 10-15 percre
(azért 5 percenként nézzük meg, kavarjunk bele, milyen az állaga), hogy egy
kicsit dermedjen, kenhető legyen. Egy kb.: 50 cm hosszú sütőpapírt kiterítünk a
munkaasztalon, kivesszük a hűtőből a krémet. A sütőpapírt megszórjuk
kókuszreszelékkel. Elkezdjük a kekszek kenését, "összeragasztását".
Először 1 kekszet 1 tk krémmel megkenjük, hozzátapasztunk egy másikat, még
kettőt így kenünk, tapasztunk, ekkor már meg tud állni, s így folytatjuk
tovább, megkenünk
egy kekszet, s hozzátapasztjuk a többihez, finoman hozzányomjuk. Addig végezzük
ezt, míg a keksz el nem fogy - a végére hagyjunk a krémből 2-3 ek-nyit, ezzel
fogjuk a "rudunkat" bekenni minden oldalán. Tiszta kézzel, az
ujjunkkal először a tetejét, s a két oldalát kenjük be a maradék krémmel, a
keksz sarkainál lévő résekbe is "toljunk". Ha kész, a keksz mellett
szórjuk meg a papírt reszelékkel, s óvatosan, határozott mozdulattal, a papírt
megemelve átfordítjuk a kókuszra. Ekkor az alját is bekenjük a maradék krémmel,
majd alaposan megszórjuk reszelékkel a helyét, s visszafordítjuk a papír
megemelésével (a kezünk a kekszrúddal szemben legyen, mindkét felénél, hogy ne
csússzon szét, ne deformálódjon el). A kimaradt oldalakkal is így járunk el, a
két végét pedig ügyesen beszórjuk a reszelékkel. Most a papír átemelésével egy
megfelelő méretű tepsibe átemeljük, lefedjük, s eltesszük pihenni egy
éjszakára. Nagyon szépen
szeletelhető! Ferdén kell szeletelni, így lesz szép csíkos! Ízlésünk,
elképzelésünk szerint áttesszük - most már meg lehet fogi, nem csúszik szét,
nem deformálódik el - tálcára, tálra, szeleteljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése