Sóskamártás

Akik rendszeresen olvassák a blogomat, tudják, hogy gyakran készítek "fiam-csalogató" ételeket. Hát, ez biztos, hogy nem az! :) A tökfőzeléket és a sóskát olyan szinten utasítja el, hogy szerintem a világból ki lehet vele üldözni őt! :) Pedig mindkettőt szerintem nagyon finoman készítem, bár  a nagymamámfélének nyomába sem ér!
Van időm írni, Nektek pedig van időtök olvasni...
Szóval, rettentő rossz evő voltam gyerekkoromban. Rántott hús, amit mindig megettem (vasárnaponként rendszerint nagymamám sütött is), ezen kívül az a sóskamártás, mait ő csinált. Nem, nem tudom mitől volt olyan különleges, de soha-soha nem tudok olyan finomat készíteni. Gyerekként teljes lábasnyit képes voltam megenni belőle.
Viszont e két ételen kívül szinte SEMMIT!  Kínlódtak is vele sokat szegények!
Most nagyon finom, friss, zsenge sóskát kaptam. A nemszeretem része a pucolása, de a cél lebegett a szemem előtt, így legyűrtem, bár összesen 1 kg-ot vettem, azért az megtisztítható. És ez olyan igazi szombati ebéd lett, nem mintha lenne jelentősége most, hogy a gyerekeim nincsnek itthon. Lánykám azért eszembe jutott sűrűn, mert ő is nagyon szereti ezt a főzeléket. :)

Semmi különös nincs az elkészítésében. Kolléganőm tanácsolta, hogy sózzam be egy kicsit a megvagdosott sóskát, mert az kihúzza belőle a savanyút.
Szóval, így tettem, a megvagdosott sóskát besóztam és kb. 1 órát hagytam állni. Kicsavartam jó alaposan és kb. 2 ek forró olajra dobtam. Hagytam, hogy pépesre főjjön. Megszórtam kb. 3-4 ek cukorral és meghintettem 2 ek liszttel. Gyorsan el kell keverni simára, hogy ne csomósodjon bele a liszt. Az egészhez öntöttem 1 nagy pohár tejfölt. Közben kóstoltam, itt lehet még ízesíteni. Összeforraltam és készen is van. :) Nekem elengedhetetlen mellőle a krumpli és a tükörtojás. :)