Csirkeszárnyak, ahogy én szeretem

Amikor gyerek voltam, akkor vasárnapi ebéd volt a rántott, vagy sült csirke. Édesanyám mindig a combját adta nekünk. A kisebbik bátyám jobban szerette a mellét, így nekünk több comb maradt :) Sokféleképp készítem azóta is a csirkét, de azt hiszem, a szárnyát szeretem a legjobban. És ma ezt sütöttem. Ráadásul sütőben, úgyhogy nagyon puha és szaftos lett. Nekem elbírná, ha csípősebb lenne, de ezt nem mindenki szereti.

Ez valamivel több, mint 1 kg csirkeszárny volt. Kettévágtam a forgóknál, sóztam, borsoztam és mindegyiket megforgattam lisztben. 
Egy tálban összekevertem kb. 2 tk pirospaprikát és 1 tk morzsolt rozmaringot és a csirkeszárnyakat jól megforgattam benne, majd állni hagytam.
Kevés olajon, serpenyőben pirosra sütöttem. Olyan serpenyőm van, amit be lehet tenni a sütőbe, így az összes szárnyat visszaraktam bele, aláöntöttem 1 dl száraz fehérbort és a tetejére nyomtam csípős Piros Aranyat. Lefedtem és 180 fokos sütőbe toltam.

Időnként jól összeráztam, kb. 35-40 percig hagytam a saját levében párolódni, majd a fedőt levéve még pirítottam kicsit.
Én így szeretem, minden nélkül :)