Bakancslista: az örök szerelem!

Kicsit rendhagyó posztot szeretnék írni, aminek csak részben van köze a gasztro-témához, Mégis megosztanám Veletek a tegnapi napon szerzett élményeimet és kívánni Nektek, hogy hasonló emlékeket szerezzetek, akár úgy is, hogy elmentek erre a csoda-helyre!:)  https://www.facebook.com/search/top/?q=mini%20zoo%20koml%C3%B3&epa=SEARCH_BOX

Sokan tudjátok, hogy visszavonhatatlan "szerelem" fűz a rókákhoz. A vörös rókákhoz. Hogy pontosan miért is, azt nem tudom, de a vágy, hogy a közelükben legyek, hogy érinthessen őket, - olthatatlan! Talán ezért:

"– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…" (Antoine de Saint-Exupéry)

Kb. 1 éve leveleztem elsősorban a Mini ZOO Komló nevű kis állatkert képviselőjével, aki készségesen felajánlotta, hogy menjek hozzájuk és simogathatok rókát. 

Most jött el az ideje! :) Nem csak a mini ZOO inspirált, hanem Komlón élő nagyon kedves ismerősöm, Edit is, aki felajánlotta, hogy elkísér az állatkertbe, hiszen tudja, mennyire lelkes vagyok! :) Nos, Edit és férje kint vártak az állomáson, hazavittek, ahol Editke egy csodálatos csokis-meggyes rókatortával fogadott (ennyi köze van a gasztronómiához ennek a bejegyzésnek). Tudni kell, hogy Edit nem cukrász, teljesen a saját erejéből tanult meg mindent, amit a tortakészítésről tudni kell:

Szóval elindultunk Edittel, lányával Edinával és csodálatos kis unokájával Jázminnal az állatkertbe. Én voltam már magán állatkertben! Az is gyönyörű volt, de ami itt fogadott... Tiszta, gondozott ketrecek, semmiféle "állatszag" nincs és minden állatka boldog és elégedett! :) Elsőként a szurikátákat látogattuk meg, akik rendkívül kíváncsi állatkák lévén, csapatostul körém sereglettek és a kifűzték a cipőmet :)

A csincsillák, mókusok és apróbb rágcsálók után megcsodáltuk a hüllőházat is. Ha nagyon akartuk volna, akár még a Boa constrictort is a nyakunkba tekerhettük volna. Én kedvelem a kígyókat is, de azért ennek nem akartam kitenni szegényt, így csak kívülről csodáltuk páratlan szépségüket. :)  Az egyik terráriumban üldögélt egy szezámmaggal megszórt, gyönyörű "sütemény"

Ő szarvasbéka. Csak a szeme mozgott, ő mozdulatlanul ücsörgött :) Zsani (a fő-állatgondozó) mindenkiről részletes beszámolót tartott, lelkesen felajánlotta, ha bármit meg szeretnénk érinteni, csak szóljunk! :) 

Miután megbarátkoztunk és szerelembe estünk  a frissen érkezett nyestkutyákkal. Először azt hittem mosómedvét látunk, de bármilyen nagy is a hasonlóság, ők nyestkutyák. A kutyák családjába tartozó, rendkívül barátságos állatka Magyarországon is szórványosan előfordul, mivel elég szapora, sajnos vadászható is. :( Egyik különlegessége, hogy téli álmot alszik, ami a kutyafélékre nem jellemző. Japánban is előforduló fajról van szó, a japán hiedelem szerint képes bármivé, akár emberré is változni! :)

megcirógattuk a görényeket, "harcoltunk" egy fiatal, tavaszt érző őzbakkal,  megcsodáltunk a világ egyik legszebb macskáját, a Bengáli macskát. Idáig csak képen láttam őket, és rájöttem, nem véletlenül vágyom ilyen macskára, bár sosem lesz, mert nagyon hangosak, ha egyedül vannak...

A mongúzok parádés tojás-törő bemutatója után végre megérkeztünk szerelmeimhez, a rókákhoz. Zsivány és Szonja, a fiatal rókapár. Hát, nem mondhatom, hogy nagyon barátkozni akartak volna, de a célnál azért nem tántorodtam el! Szonja kicsit félénkebb volt, a kotorék végében üldögélt nekem hátat fordítva, mint aki azt mondja: Te csak menj el szépen, hagyj engem békén! :)

Zsivány pedig behúzódott a kotorékba, és nem is igazán akart kijönni. Azonban Zsani odaterelt engem, kinyitotta a kotorék ajtaját, hogy simogassam meg nyugodtan a kicsit hisztis hangulatban lévő Zsiványt. Remegő szívvel és kézzel guggoltam le hozzá, halkan, egy olyan nyelven, amit csak ő ért, beszélni kezdtem... 

És megtörtént a csoda! Szó szerint csoda! Zsivány, bár nem nyitotta ki a szemét, csak megadta magát a sorsának, felkínálta a hasát (állatoknál ez a legnagyobb dolog!), hogy simogassam, miközben énekelt nekem! Állítólag ez nagyon nagy dolog, nem énekel mindenkinek! :) (Vagy csak szeretném ezt hinni) :))) A szirének éneke lehetett hasonló, amit nem mindenki hallott meg... Komolyan mondom, a könnyem kicsordult! A szőre, mint a legpuhább selyem, a fekete fülecskéi, mintha francia bársonyból lennének <3 Engedte, hogy a lábacskáját megfogjam és ebből lett a szívemnek legkedvesebb kép:

Persze, nehezen szakadtam el, de megfogadtam, hogy visszatérek! Ha bárki szeretne csatlakozni, jöjjön! 

Ha el szeretnétek menni, vagy gyereket/unokát felejthetetlen élménnyel gazdagítani, keressétek meg az állatkertet a Facebook oldalán: https://www.facebook.com/search/top/?q=mini%20zoo%20koml%C3%B3&epa=SEARCH_BOX
Minden kérdésre szívesen és szinte azonnal válaszolnak és mindenkit nagy-nagy szeretettel várnak!
Köszönöm Zsani a profi 'idegenvezetést", örömmel tölt el, hogy mekkora szeretettel bánsz az állatokkal és mennyire ismered őket!

Köszönöm Editkém azt a meleg fogadtatást, amiben részem volt. Nem először jöttem rá, hogy az Internet milyen csodás embereket hozhat elénk! :)