Nagymamám csinált hasonlót. A receptjét elvitte magával. Mivel nem voltam dió-rajongó, különösebben nem is érdekelt. De valahogy a "korral" ez is megváltozott. Míg anno csak a mákosat voltam hajlandó megenni, ma már sookkal inkább a diós a favorit. A fiúknak pedig mindig is az volt. Gabicseknél találtam meg a receptet és hálás is vagyok érte, mert nagyon finom :)
Hozzávalók: 50 dkg finomliszt, 1
csipet só, 20 dkg vaj, 1 tojássárgája, kb. 1,5-2 dl tejföl
A töltelékhez: 25 dkg darált dió, 12
dkg porcukor, 2 kk őrölt fahéj, 1 dl tej
A
lisztben elkeverjük a sót, elmorzsoljuk benne a vajat, hozzáadjuk a tojást és
végül fokozatosan annyi tejfölt, hogy egy kellemesen lágy (nem ragacsos!), puha
tapintású, könnyen kezelhető tésztát kapjunk összegyúrás után. Majd 6 egyenlő
gombócra osztjuk. A töltelékhez darált diót összekeverjük a porcukorral és az
őrölt fahéjjal, a tejet felforrósítjuk (nem kell forralni), majd ráöntjük
a dióra és jól összekeverjük. (Gondolatban 6 egyenlő részre osztjuk a diós
krémet.) Az egyik tésztagombócot kinyújtjuk kb. 2 mm vastag kör alakúra,
lekenjük egyenlően diós krémmel, majd 8 cikkre (háromszögre) vágjuk, minden
cikket feltekerünk, és kifli alakúra hajlítjuk. A másik 5 tésztagombóccal is
ugyanígy járunk el. A kifliket sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk (lehet
szorosan is egymás mellé, mert nem fognak megnőni) és előmelegített 170 fokos
hőlégkeveréses sütőben kb. 15-20 percig sütjük. Világosak maradjanak! Ha a
csücskei enyhén kezdenek barnulni, akkor már jó. Nem baj, ha puhának érezzük,
hűlés közben megszilárdulnak kicsit. (A sütési idő csak tájékoztató jellegű,
sütőtől függően eltérhet!) Porcukorral meghintve tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése