Holnap Márton nap. Ha Márton nap, akkor (elvileg) libát kell enni. Mivel többnyire ketten vagyunk, még egy libacomb is nagy nekünk. Nem is nagyon szoktam, ezért nincs is gyakorlatom a libasütésben.
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia
tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot
316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár
katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli
estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka
álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget,
hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót
cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták
szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől
nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal,
szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét.
Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a
rászorulókat. Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik
vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja:
megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy
eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak
Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a
hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették
Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A Márton-napi liba-lakomáról szóló
első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt
kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a
népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a
természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és
hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél
beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak
le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási
időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a
kereszténység így vett át. (forrás: ma7.sk)
Hogy mégis figyelmet szenteljek a hagyománynak, készült egy kis libahús, bár inkább friss kenyérre kenhető módon :)
A húshoz: 2-4 libacomb, 8-10 gerezd fokhagyma, 2 dl víz, 25 dkg kacsazsír, 2 db kápia paprika, 3 szál újhagyma, petrezselyem, friss rozmaring, 1 ek dijoni mustár, só, bors
1 liter vízbe szórjuk a cukrot és a sót, hozzáadjuk az almaecetet, valamint a fűszereket, felforraljuk. Beledobjuk a feldarabolt zöldségeket és újraforrástól számítva 2-3 percig főzzük, majd lehúzzuk a tűzről, hagyjuk kihűlni. (A kurkumától lesz ilyen gyönyörű sárga a karfiol)
A libacombokat besózzuk, a héjas fokhagymával együtt tepsibe tesszük. 2 dl vizet öntünk alá és a kacsazsírt is hozzáadjuk. Lefedjük a tepsit (ha nincs saját fedele, akkor alufóliával). 170°C-os sütőbe toljuk és békén hagyjuk 2 órán keresztül. Ekkor levesszük a fedőt/fóliát róla és 200 fokra emeljük a sütő hőmérsékletét. További 15-20 perc alatt pirosra sütjük. Kivesszük a sütőből és hagyjuk langyosra hűlni. Ekkor a húst lefejtjük a csontokról és felkockázzuk. Serpenyőbe tesszük, hozzáadjuk a felkockázott kápiát és a felkarikázott újhagymát. Ízesítjük finomra vágott petrezselyemmel és 2 szál szintén finomra vágott rozmaring levélkével. Rászűrjük a zsírt, amiben sült. Hozzáadjuk a mustárt, a héjából kinyomkodott fokhagymákat, sózzuk, borsozzuk. Nagy lángon, kb. 5-10 percig pirítjuk, majd üvegtálakba szedjük. Hűtőben kidermesztjük és a savanyított zöldségekkel kínáljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése