2017. szeptember 3., vasárnap

35. házassági évfordulónk

Azt hiszem, erre mondják, hogy még gombócból is sok! :))) De tény: holnap lesz 35 éve, hogy kimondtuk a boldogító igent! És roppant büszke vagyok a férjemre, ahogy mindig is az voltam, örülök, hogy együtt töltöttük ezt a 35 évet. Életem két legcsodálatosabb dolgát kaptam tőle: a fiamat és a lányomat! Egészen biztos, hogy őket csak tőle kaphattam! :)

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet. (Ady Endre)

Kaptam egy csokrot, ahol a rózsák 10 éveket jelentenek, a többi a fennmaradó 5 évet.

Ebédhez megterítettem. Most 3 főre, ugyanis a leányzó Brüsszelben van, így a fiammal ünnepeltünk együtt. :)

Aperitif-nek bodzás pezsgőt ittunk. Tudtam, hogy a tavasszal eltett karamellás bodza isteni lesz pezsgővel! :)

Nem akarok senkit lehangolni, de az ünnepi leves krumplileves volt! :D A férjem nagyon szereti! És nem a megszokott módon készült!

Ezt követően csirkés-gombás-paradicsomos szósszal kínált kétszínű tagliatelle:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése