Nyár van, nyár...

... röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár. :)
És ilyen csodaszép nyári időben hol is lehetnék jobb helyen, mint a tanyán! :) Ügyelet után, tegnap reggel mentünk le, ahol azonnal füvet nyírtam és folytattam a harcot a sziklakertben elburjánzott természettel. Megjegyzem, még mindig vesztésre állok! :) Konyhában nem sok időt töltöttem, inkább minden percét igyekeztem kihasználni a kint létnek. :)
Túrógombóc készült és azzal az epres bodzazselével kínáltam, amit a múltkor tettem el:

Délután még egy epres finomságot is készítettem, mivel nem tudok betelni az eperrel! :) És most senkit nem szeretnék megbántani, de ki kell írnom magamból, mert nagyon a bögyömben van! (Tudom, hogy van még néhány gasztroblogger ezen az állásponton!) Szóval, az ihletet ehhez az édességhez az "Epermisu" néven elhíresült recept adta. És én ki nem állhatom ezt a nevet! Mert köze nincs a Tiramisuhoz! Csak annyi, hogy ebben is van Mascarpone és babapiskóta. Nem találtam még ki nevet neki, pedig jó lenne! :) De ugyanígy nem szeretem, amikor csokitortákat neveznek Sacher tortának, vagy zöldség rakottast lasagne-nak és szerintem lehetne sorolni.  Szinte mindenki a darált húsos-paradicsomos szószt a spagettin bolognai-nak hívja, holott ezeknek közük nincs az eredeti receptekhez. Nem lehetne, hogy magunk alkotunk valami kreatív elnevezést? Érdekelne a véleményetek! A Dobos torta akkor dobostorta, ha úgy készül, ahogy azt egyszer megálmodták. A Gundel palacsinta is csak akkor Gundel, ha semmi plusz nincs benne. De mondhatnám a hortobágyi palacsintát, vagy a somlói galuskát...
Szóval az "Epermisu" ihlette epres rakottas: