2024. augusztus 19., hétfő

Elmaradt születésnap

 Hosszú hétvége van. Sok mindenféle történt velünk.

Végre előkerültek a lányomék, akik egész modtanáig a Balatonnál viselték el ezt az extrém kánikulát. Csakhogy közben születésnapja volt neki is és a kedvesének is. Úgy beszéltük meg, hogy amikor mindenki itthon van, akkor bepótoljuk az elmaradt ünneplést.

Hát, nagyon készültem rá.

Leánykám kedvenc színe a lila, így ehhez próbáltam a terítéssel igazodni. Persze én képtelen lennék ilyen dekorációs csokrot összeállítani, így a Rózsakert bevásárlóközpontban működő csuda kis virágboltban kötötték meg nekem, maximálisan figyelembe véve, hogy én ezt a kompozíciót egy réges-régi óramérlegen képzelem el. Természetesen a lila szalvéta sem maradhatott el...





Kétféle fogást kínáltam,  az egyik Dekadens fésűkagyló gazdag sáfrány krémmártásban. Igen, ez pont olyan, mint a neve! 😅

A fésűkagyló már a mélyhűtőben várta a tökéletes pillanatot, ami szerintem most érkezett el! Nagyon jó barátom pedig ajándékba hozta nekem a sáfrányt, azt hiszem Spanyolországból! 💓


Hozzávalók: 1 kg (most 80 dkg volt) fésűkagyló, 1 csésze tejszín, 1/2 csésze száraz fehérbor, 2 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 2 ek olívaolaj, 1/4 tk sáfrányszál, 1 ek vaj, petrezselyem

A fésűkagylót alaposan szárítsuk le egy papírtörlőn. Mindkét oldalukat sózzuk, borsozzuk. A sáfrányszálakat beáztatjuk  1 ek meleg vízbe. Melegítsük fel az olívaolajat, közepes hőfokon. A kagylókat mindkét oldalukon süssük 2-3 percig, amíg aranyszínű kéreg veszi körül. Kivesszük a kagylókat, helyükre szórjuk az áttört, vagy apróra vágott fokhagymát, kb. 1 percig süssük, amíg illatos lesz. Hozzáöntjük a bort, 2-3 percig forraljuk. Ekkkor hozzáöntjök a sáfrányos vizet és a tejszínt, Jól összekeverjük és lassú tűzön felforraljuk. Visszatesszük a kagylókat, további 2-3 percig pároljuk, óvatosan forgatva, hogy a szósz jól vonja be a kagylóhúst. Ha szükséges, sóval, borssal fűszerezzük. A végén hozzákeverjük a vajat, hogy gazdagabb és fényesebb legyen a szósz. Tagliatelle tésztával kínáltam és megszórtam apróra vágott petrezselyemmel (csak úgy már nem fotóztam...)

És természetesen a húst nem fogyasztó ünnepeltem kedvére is készültem! 😜 Bármilyen hihetetlen, ez nem rizs. Spenótos Orzo fenyőmaggal és parmezánnal.


Hozzávalók: 1 csésze orzo tészta, 2 csésze friss spenót (bébispenót), 1/4 csésze fenyőmaga pirítva, 1/2 csésze reszelt parmezán, 2 ek olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma, 1/4 csésze alaplé (zöldségleves), 1 ek citromlé, só, bors, petrezselyem

A tésztát lobogó sós vízbe öntjük és kb. 7-9 perc alatt készre főzzük, leszűrjük. Száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a fenyőmagot. Felmelegítjük az olívaolajat, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, 1-2perc alatt illatosra pirítjuk. Hozzáadjuk a spenótot, 2-3 perc alatt összefonnyasztjuk. Ekkor összekeverjük a kifőtt orzo tésztával. Itt érdemes alaplével picit lazítani, hogy ne tapadjon össze. Belekeverjük a citromlevet, majd óvatosan összeforgatjuk a parmezánnal és a fenyőmaggal. Tálaláskor friss petrezselyemmel meghintjük.

És akkor jöjjön az ebéd fénypontja, a torta! Láttam valahol ilyen tortát, aztán addig addig keresgéltem, amíg megtaláltam Lizát és az ő csodálatos tortáit.  Lizát ITT találjátok!

A torta lényege, hogy a felső lapot meggyújta az szépen körbeég és alatta akár fénykép, akár egy üzenet válik láthatóvá. És én kitaláltam, hogy egy olyan fotót tegyünk oda, amin a két ünnepelt együtt van. A felső lapra Londoban élő testvére "írta" a szöveget 😁






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése