Amikor nyílik a levendula!

Gyermekkoromban nem szerettem a levendulát. Nagyanyáméknak volt egy házuk Leányfalun hosszú bejáróval. Azon végig levendulák nyíltak és nekem kellett kapálgatni és szedni, amikor náluk voltam. Utáltam az illatát, utáltam a darazsakat. Szóval nem voltunk jóban. Aztán 2 vagy 3 éve kipróbáltam különböző ízesítőként. A levendulás baracklekvár azóta is nagy kedvencem.
Nem olyan régen, nyertem egy könyvet a Facebook-on: Levendula szívvel, lélekkel/Halmos Monika levendulás könyve. Hát, csoda receptek vannak benne! Az első etapban Levendulás sót készítettem és Levendulaszörpöt.

 

30 dkg Himalája sóba belekevertem friss rozmaringleveleket, egy marék levendulavirágot és színes borsot. Üvegbe töltöttem és most várja a sorsát, hogy felhasználjam mindenhez, amihez a levendula, rozmaring íze illik.

A levendulaszörp színével és illatával ejtett rabul.

5 liter vizet felforraltam 2 kg cukorral. Amikor a cukor feloldódott, beleszórtam 2 jó nagy csokor levendula virágját és kevergetve 10 percig főztem. Ekkor hozzáadtam 1 ek citromsavat és ezzel még egyszer átforraltam. Elzártam alatta a tüzet, lefedtem és egy éjszakát hagytam állni. Másnap leszűrtem, újra felforraltam és üvegekbe töltöttem, majd 20 percig gőzöltem a lezárt üvegeket. A könyvecske sötét, hűvös helyen való tárolását javasolja.