Tészta kagylóval

Gabi főzött néhány napja megint olyat, amit tudtam, hogy el kell készítenem! :) Ennek ma jött el a napja. Ahogy minden eddig tőle megfőzött recept, úgy ez is hibátlan! :) Nem spagettivel főztem, hanem színes tésztával.

Hozzávalók: 25 dkg spagetti, 30 dkg előfőzött kékkagyló hús, fokhagyma, só, bors, illatos fehérbor, petrezselyem, chilis olívaolaj

A tésztát sós vízben al dentére főztem, közben olívaolajon megfuttattam 1 nagy gerezd vékonyra szeletelt fokhagymát. A kagylót csak át kellett melegíteni, ezért az beleforgattam az olajba és fel is öntöttem a fehérborral. Fűszereztem, egyet rottyant és el is zártam. További főzést már nem, de egy kevés keményítős tésztavizet még igényelt, ezért azzal még átforraltam néhány percig. Végül a durvára aprított petrezselyemmel is megszórtam. A tésztát leszűrtem, olívaolajjal meglocsoltam, tányérba tettem, végül a tetejére halmoztam  a kagylós ragut. 

Fehércsokis trüffelgolyók

Ez leginkább egy próba-bonbon karácsonyra. És annyira finom, hogy biztosan újra elkészül! :)

 Hozzávalók: 250 g fehér csokoládé, 60 ml tejszín, 1 tk reszelt citromhéj, ½ csésze kókuszreszelék + a forgatáshoz

Vízgőz fölött megolvasztjuk a csokoládét, majd egy tálban keverjük hozzá a tejszínt, meg a citromhéjat. Adjuk hozzá a kókuszreszeléket, és alaposan dolgozzuk össze. Folpackkal lefedve tegyük a hűtőbe 3 órára. Ezután a masszából nedves kézzel formázzunk golyókat, majd forgassuk meg mindet kókuszreszelékben és tegyük sütőpapírral bélelt tálba. Tálalásig tegyük hűtőbe.

Cukros birsalmasajt

Bizony-bizony! Készülni kell már karácsonyra! :) Az idei első nekifutásom nem sikerült, a birsalmasajtom a kukában végezte... Muszáj volt újra nekifutni, mert a karácsony szinte elképzelhetetlen nélküle.  Szerintem most már elég szép és jó lett. Van benne citromhéj és vanília, nagyon finom íze lett! :)

A recept semmi különös. Megcsináltam 1.5 kg birsalmából a birsalma sajtot, kb. 1 cm vastagon terítettem el egy olyan sütőpapírral bélelt tálcán, aminek van egy kis pereme is. Hagytam száradni, majd most kb. 2 cm-es kockákra vágtam és kristálycukorba forgattam. Még nem árt neki, ha szárad tovább. :)

Baconlekvár

Talán kicsit furcsán hangzik ez. Mert, ha lekvár, akkor bizony azonnal édes dologra gondolunk. Hát, ez pont nem az. Nem is igazán lekvár, de kenyérre, egészen pontosan pirítósra kenve illik fogyasztani. És higgyétek el, nagyon finom! :)

50 dkg kockázott bacont kisütöttem. A kisült kockákat kiszedtem egy tányérba. A visszamaradt zsírján megpirítottam/pároltam 4 nagyobb fej aprított vöröshagymát. Amikor már szép, karamell-színű volt a hagyma, visszatettem bele a bacont. Hozzáadtam 2 ek balzsamecetet és 3 ek juharszirupot. Még pár percig együtt pároltam őket, majd leturmixoltam és sterilizált üvegekbe raktam. Viszonylag sokáig eláll, bár nálam még erre nem volt ideje :)

Ebből a mennyiségből 2 kisebb üveggel lett. Én most fehér balzsamecetet használtam (mert az volt az első, amit kivettem a polcról) és eredeti, kanadai juharszirupot.

Márton napi libacomb

Sok helyen olvasható ma Szent Márton legendája. De, ha valaki mégsem ismeri, röviden én is leírom, hogy miért is eszünk libát Márton napkor :)
Márton nap (november 11.) a néphagyomány szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a téli pihenés időszaka a természet számára. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg először. A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta.

 Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A (legelterjedtebb) monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.

A népszokás szerint ezen a napon libát kell enni, ugyanis “aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Én pedig, hog nehogy éhezzünk, konfitált libacombot sütöttem, zsírjában sült krumplival és almás lila káposztával.

 Hozzávalók: 4 db libacomb, 1 ek só, ½ mkk őrölt fehér bors, ½ mkk kakukkfű (szárított), ½ mkk majoránna, szerecsendió (ízlés szerint), 4-5 gerezd fokhagyma, liba- vagy sertészsír

A körethez: 1 kg sütnivaló krumpli (pl. sárga krumpli), 2 tk só, 2-3 dl zsír (amiben a combok sültek)

A sütés előtti napon a combokat alaposan bedörzsöljük a sóval, majd a húsos felét megszórjuk a fűszerekkel. Ezután lefedjük és betesszük a hűtőbe, hogy a só és a fűszerek kellően átjárják a húst. Sütés előtt kivesszük a hűtőből a befűszerezett combokat, majd papírtörlővel óvatosan felitatjuk a nedvességet. Ezután a bőrös felével lefelé egy tepsibe helyezzük a combokat egymás mellé, hozzárakjuk a fokhagymagerezdeket, majd annyi meleg zsírral öntjük fel, hogy teljesen ellepje, és ne maradjanak kilátszó húsrészek. Közepes hőmérsékletű sütőbe tesszük, majd kb. 30 percig sütjük. Ezután kicsit lejjebb vesszük a hőfokot, majd 2,5 -3 óra alatt puhára, szép pirosra sütjük. (Légkeverésnél 140 fokon 30 percig, majd levesszük120 fokra, és úgy sütjük készre.) A sütőből kivéve a zsírban hagyjuk tálalásig hűlni. A krumplit megpucoljuk, majd vékonyan felszeleteljük. Ezután megszórjuk a sóval, és alaposan összeforgatjuk. Egy tepsiben egyenletesen leterítjük a sózott krumplikarikákat, majd felöntjük a pecsenyezsírral, és alaposan összeforgatjuk. Közepes hőmérsékletű sütőbe helyezzük, majd kb. 1 óra alatt szép pirosra sütjük. Sütés közben egyszer óvatosan átkeverjük. Amikor a krumpli megsült, kivesszük a sütőből, és leöntjük róla a felesleges zsírt. Tálaláskor tányérra helyezzük a szép pirosra sült libacombot, mellékanalazzuk a sült krumplit, és ízlés szerint salátával, illetve ez esetben almás lila káposztával kínáljuk.