Nyár van, nyár...

... röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár. :)
És ilyen csodaszép nyári időben hol is lehetnék jobb helyen, mint a tanyán! :) Ügyelet után, tegnap reggel mentünk le, ahol azonnal füvet nyírtam és folytattam a harcot a sziklakertben elburjánzott természettel. Megjegyzem, még mindig vesztésre állok! :) Konyhában nem sok időt töltöttem, inkább minden percét igyekeztem kihasználni a kint létnek. :)
Túrógombóc készült és azzal az epres bodzazselével kínáltam, amit a múltkor tettem el:

Délután még egy epres finomságot is készítettem, mivel nem tudok betelni az eperrel! :) És most senkit nem szeretnék megbántani, de ki kell írnom magamból, mert nagyon a bögyömben van! (Tudom, hogy van még néhány gasztroblogger ezen az állásponton!) Szóval, az ihletet ehhez az édességhez az "Epermisu" néven elhíresült recept adta. És én ki nem állhatom ezt a nevet! Mert köze nincs a Tiramisuhoz! Csak annyi, hogy ebben is van Mascarpone és babapiskóta. Nem találtam még ki nevet neki, pedig jó lenne! :) De ugyanígy nem szeretem, amikor csokitortákat neveznek Sacher tortának, vagy zöldség rakottast lasagne-nak és szerintem lehetne sorolni.  Szinte mindenki a darált húsos-paradicsomos szószt a spagettin bolognai-nak hívja, holott ezeknek közük nincs az eredeti receptekhez. Nem lehetne, hogy magunk alkotunk valami kreatív elnevezést? Érdekelne a véleményetek! A Dobos torta akkor dobostorta, ha úgy készül, ahogy azt egyszer megálmodták. A Gundel palacsinta is csak akkor Gundel, ha semmi plusz nincs benne. De mondhatnám a hortobágyi palacsintát, vagy a somlói galuskát...
Szóval az "Epermisu" ihlette epres rakottas:

Tojásos tészta egy kevéssé vidám napon

Holnap lesz 3 hónapja, hogy Édesapám elment... Nagyon hiányzik, nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Szinte mindenről. Ma volt a hagyatéki tárgyalás, amire kötelező volt elmenni, majd utána felmentünk a sírjához. Édesanyámmal közös sírban vannak, most már az idők végezetéig.  Már írtam párszor, hogy a konyha az a hely, ahol a legjobban ki tudok kapcsolni. Most is ez történt, bár egy nagyon egyszerű ételt készítettem csak. A tojásos nokedlit mindenki szereti - gondolom nem csak nálunk. Most nem nokedli, hanem tészta készült tojásosan:

Azt hiszem, ezt a tésztát hívják úgy, hogy szarvacska. Általában az orsó tésztát szeretem a legjobban, azután a spagettit. Most gondoltam, kipróbálom ezzel a tésztával is. Finom lett! :) Kifőztem a tésztát. Amíg főtt, kevés olajon 25 dkg kockázott bacont megsütöttem. Ráöntöttem 8 db felvert tojást, csak kicsit sóztam, kevergetve sütöttem.  Amikor már elérte a kívánt állagot a tojás, hozzáadtam egy kis pohár tejfölt és kifőtt tésztát. Snidlinget aprítottam rá és összekevertem. Na ugye, hogy milyen egyszerű? :)
És akkor hadd mutassam meg Édesapám sírját:

És réges-régi képeket kaptam a testvéremtől. 1933-ban Apukám a Csárda nevű hajón volt inas. Ekkor volt 15 éves. :) Ó, hogy mennyire hiányzik!

Születésnapi ebéd

Tegnap este 8-kor volt, hogy 32 éve született meg a fiam. :) Hihetetlen, hogy ennyi év hogy elröpült! Annak a napnak minden percére élénken emlékszem. Emlékszem, hogy korán reggel bementem az újszülöttek közé (akkor még gyerekcipőben járt nálunk az, hogy a baba maradhatott az édesanyjával), és a sok újszülött közül azonnal kiválasztottam az én fiamat. :) Gondolom ezzel minden édesanya így van, a természet ezt nagyon jól elrendezte. És persze meggyőződésem volt, hogy senkinek, a világon senkinek nincs olyan szép kisfia, mint nekem! :) Azt mondják, hogy ez az egyetlen olyan vakrandi, amikor biztosan találkozol életed szerelmével! :)
Tegnap munkanap volt, így nem is tudtam volna megfelelően készülni, ezért a ma ebédet választottuk az ünneplésre. Igyekeztem olyat készíteni, amiről tudom, hogy nagyon szereti. :)
Tészta nálunk bármikor, bármennyi jöhet. Cajun csirkét készítettem Fettucini-vel, ezután epres-mentás piskótatekercs volt és Affogato.

 Tegnap készültem elő ehhez a fogáshoz. Cajun fűszert elkevertem olívaolajjal és beleforgattam csíkokra vágott csirkemellet, majd a tálat betettem a hűtőbe éjszakára.
Olívaolajon 3-4 gerezd vékonyan felkarikázott fokhagymát picit megsütöttem, hozzáadtam apróra vágott aszalt paradicsomot és azzal is átsütöttem 1-2 perc alatt. Felöntöttem először 1 dl tejjel, majd 1 dl paradicsom sűrítménnyel (Passata). Kevergetve jól összefőztem. Sóztam, borsoztam. Egy teflon serpenyőbe beleöntöttem a húst a pácolajjal együtt és fehéredésig sütöttem. Hozzáadtam egy fej apróra kockázott lila hagymát, fél piros- és fél zöld, szintén felkockázott kaliforniai paprikát és összesütöttem az egészet fedő alatt. Amikor már késznek ítéltem, hozzáöntöttem az Alfredo-szószt és felforraltam. Közben kifőztem a tésztát. Összekevertem a hússal, tetejére reszelt parmezánt és apróra vágott petrezselymet szórtam.

Bár mexikói ebédnek indult, de olasz lett belőle :))) Így egy igazi olasz finomsággal zártuk, ez az Affogato.
Két gombóc vanília fagylaltra forró fekete kávét öntöttem, tetejét kandis cukorral szórtam meg. S bár finom volt az epres tekercs is, mégis ennek volt nagyobb sikere! :)
És még hadd osszam meg Veletek az egyik kedvenc versemet, amitől mindig elfacsarodik a szívem, de tökéletesen kifejezi, amit érzek a felnőtt gyerekeimet elnézve:

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.

Karamell öntetes epres pohárkrém

Szeretem a pohárkrémeket. Azon túl, hogy egyszerű elkészíteni, rengeteg variációs lehetőséggel bír és szerintem látványos is :)

Hozzávalók 4-6 pohárhoz (attól függően, ki mekkora poharat használ…): 3 dl habtejszín, 12 dkg mascarpone (fél doboz), 4 ek cukor, kb. 30 dkg aprított eper, zabkeksz, kb 20 dkg, karamellöntet

Karamell: 12 dkg cukor, 2 dl habtejszín

Először a karamellt készítjük elé, hogy ne legyen forró, amikor a habra kerül. Olvasszuk fel a cukrot egy száraz edényben, kissé karamellizáljuk, de ne sötétre, mert akkor nagyon sötét lesz a kész öntet is. Adjuk hozzá lassan, eleinte tényleg szinte cseppenként a tejszínt, folyamatos kevergetés mellett, így elkerülhetjük, hogy darabosra álljon össze a cukor. Amikor már érezzük, hogy ha kicsit többet öntünk, akkor is folyékony marad, nem szilárdul, nos, ekkor öntsük hozzá a maradék tejszínt. Forraljuk addig, amíg be nem sűrűsödik: ha csíkot húzunk az edény aljára a fakanállal, nem zárul össze a karamell azonnal. Zárjuk el alatta a lángot, kész. Jöhet a krém. A tejszínt a mascarponéval és a cukorral habbá verjük. Nem kell keményre, pohárkrémnél az a jobb, ha kissé lágy, de már épp nem folyós. Belekeverjük az eper felét, hogy megszínezze kissé a krémünket. A poharak aljába zabkekszet tördelünk, nyomunk rá a krémből, jöhet egy kis eper, megint krém, eper és karamellöntet. Én még a tetejére szórtam kevés mandula lapocskát is. :)

Ötlet INNEN,

Pünkösdi epres-pudigos piskóta

És, akkor készült egy kis epres piskóta is. Hahópihe konyhájából származik a recept. Gyakorlatilag semmit nem változtattam a recepten, az enyém ilyen lett: