Az élet megy tovább, csak a lelkünk marad üres még egy jó darabig. Ügyeltem tegnap. Reggel, amikor megnéztem a Facebook-ot, egyből szembe jött velem Illéskrisz gyönyörű fotója és hozzá a recept. Fiam is itthon van, a férjem is, aki amúgy sem rajong különösebben a húsos ételekért. Egyből eldöntöttem, ez lesz az ebéd. Komolyan, nem több, mint bő fél óra. És higgyétek el, isteni! :)
Krisztivel sok mindenben egyezik az ízlésünk! És már jó ideje személyesen is ismerjük egymást. Mindig elismeréssel adóztam a konyhája előtt és némi irigységgel a csodálatos fotói miatt. :) Gondolom a legtöbben már ismeritek a blogját. Ha mégsem, úgy nézzetek körül! De aztán visszagyertek néha ide is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése