Édesapám emlékére

Sok erő kellett, hogy leüljek ezt a bejegyzést megírni. Tegnap, 2016.február 26-án délelőtt 10.30-kor Édesapám megtért a Teremtőjéhez.

Sok helyen hírt adtak a haláláról, hiszen ismert sport ember volt. Több, mint 50 évig szolgálta a Magyar Röplabda Szövetséget és a Nemzetközi Röplabda Szövetséget. bekerült Amerikában a sport halhatatlanjai csarnokába.

Sokszor írtam Róla Nektek, hiszen már jó ideje, minden vasárnap mentem Hozzá és vittem valami finom süteményt. Már nem kell mennem, de a sütemény elkészült. Ó, bár vihetném! Biztosan nagyon szeretné!

Diós krémes

És még hadd állítsak emléket Neki ezzel a két képpel. Apróságok, amiket elhoztam az utolsó használati tárgyai közül.  A szemüvege, ami az első képen is rajta van a tokjával, az utolsó 1500 Ft-ja, ami a pénztárcájában volt és a rózsafüzér, ami nélkül sehova nem utazott. És az utolsó nemzetközi röplabdás igazolványa.

Nem integet többé az elfáradt kezed,

Nem dobog értem jóságos szíved.

Számomra Te sosem leszel halott,

Örökké élni fogsz, mint a csillagok!

A gyertya már csonkig égett
Csak a hideg viasz őriz téged
Búcsúzás nélkül mentél
Talán még vissza sem néztél

Ha csak egy percre
Egy pillanatra csupán
Megfordultál s mondtad volna
Találkozunk még talán

Ez a seb
Mit idő nem gyógyít
Lágy hangod ölelése
Engem rég nem szólít

Emléked őrzöm
Míg minden levél le nem hullik
Míg bús hajamnak ősz telén
Az idő el nem múlik

Egyet kérnék csak
Hogy mondja ki a szád:
"Nem hagytalak el soha
És büszke vagyok rád"

Sírodhoz kiállok
Egy apát temetek
S büszkén kimondom
Ő az, kit soha nem feledek

Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/119628
Pieris.hu - interaktív művészeti portál