A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz.
Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe.
De mit tegyen a serlegbe?
Játékot? Ajándékot?
Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült.
Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres.
Tiszta szeretetet minden ember szívében.
Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe.
Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt
készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó,
ragyogó csillagokra. (http://szuletesmese.blog.hu/2015/12/05/advent_masodik_vasarnapja_269?utm_medium=doboz&utm_campaign=bloghu_cimlap&utm_source=lifenstyl )
Ez a kerámia Szent Család nagy szeretettel érkezett hozzám, így nagy szeretettel vigyázok rá. Egy tüneményes fiatal anyuka készítette NEKEM, aki legyőzte a leggonoszabb betegséget hallatlan elszántsággal, kitartással, zokszó nélkül. Minden tisztelem Neked Enikő és férjednek Gyurinak! Remélem a Ti adventi ünnepetek is szépséges és a három kislány boldogan fedezte fel a Mikulás nyomait! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése