Osso bucco

Tegnap érkezett haza karácsonyra a férjem fia Londonból. Ő kérte, hogy osso bucco-t főzzek neki. Mondtam jó. Az egyetlen problémám annyi volt vele, hogy még sosem csináltam, de nem is ettem ilyet. Azért megpróbálkoztam vele. Mind elfogyott és állítólag pontosan ilyennek kell lennie. És tényleg finom! :)

Ehhez az ételhez csontos borjúlábszár kell és viszonylag sok idő, amíg vaj-puha lesz. A szép kb. 3-4 cm vastag húsokat megpróbáltam körbekötni, de ezzel nem igazán jártam sikerrel. A húsok mindkét oldalát sóztam, borsoztam és vékonyan liszteztem. Olívaolaj és vaj keverékén hirtelen átsütöttem mindkét felüket, majd kiszedtem. A visszamaradt zsiradékba beleszórtam egy fej apróra vágott hagymát, 1 apróra vágott szárzellert, egy vastagabb cikk zellert és lassú tűzön párolni kezdtem. Amikor már jól megpárolódott, felöntöttem 2 dl fehérborral, amit felére bepároltam. Ekkor visszatettem a húst, hozzáadtam egy kis doboz sűrített paradicsomot, 3 dl húslevest (kockából) és lefedve vaj-puhára pároltam a húst. Figyelni kell, hogy ne süljön le és ne száradjon ki a hús! Míg párolódott a hús, elkészítettem a gremolatát. 1 nagy csokor petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát és 1 citrom reszelt héját összekevertem. Amikor a hús elkészült, kivettem a szaftból és a mártáshoz adtam a gremolatát, plusz 1 ek hideg vajat. Összeforraltam. Visszatettem bele a húst, lefedve hagytam állni. Legalább 15 percet kell állnia. Sáfrányos rizottóval tálaltam.