Karamellás pohárkrém

Tulajdonképp nem sokban különbözik a tiramisutól, csak sós karamellel készül

7 dkg cukrot 3 ek vízzel világosra karamellizáltam. Lehúztam a tűzről beledobtam 3 dkg felkockázott sós vajat (vagy teavajat és 1/2 tk sót). Jól elkevertem, felöntöttem 1 dl habtejszínnel, majd visszatettem a tűzre, addig főztem, míg felolvadt újra a karamell. Félre tettem hűlni. 3 tojás sárgáját habosra, fehéredésig kevertem 9 dkg cukorral. Hozzáadtam 30 dkg mascarponét, a végén pedig a keményre felvert tojáshabot. A tálka aljába raktam feketekávéban megforgatott babapiskótát. Krémet kanalaztam rá, rámorzsoltam újabb réteg babapiskótát és megöntöztem a sós karamellával. Újra krém került rá és még karamell.
Hűtőben kell hagyni, hogy az ízek összeérjenek.

Köménymag leves tojással

Ez a leves is a gyermekkoromat idézi. Amikor beteg voltam és nem mentem iskolába, nagymamám  legtöbbször "beteglevest", vagyis köménymag levest főzött. Érdekes mód, szerettem. Bár, ő úgy tálalta, hogy krumplipürét tett egy tányér közepére és mellé merte a levest. Hú, nagyon finom volt!
Ez a mai leves azért fel van turbózva kissé és nekem ez felért egy fő-fogással is, csak desszertet ettem utána...

A fej felkockázott hagymát pirosra dinszteltem 2 fakanálnyi zsíron. Megszórtam kb. 10 dkg liszttel, kicsit együtt pirítottam. Lehúztam a tűzről, megszórtam 1 ek pirospaprikával, elkevertem és felöntöttem vízzel. Hogy pontosan mennyivel, azt nem tudom, de kb. a végén 2 liter lett, mert menet közben öntöttem még hozzá vizet. Megborsoztam és szórtam bele 1 ek köménymagot és adtam hozzá 2 leveskockát. Kb. 15 percig hagytam fedő alatt főni, ekkor beleütöttem óvatosan 3 tojást. Ahogy újra felfőtt, óvatosan megkevertem és már zártam is el alatta a tüzet.
Érdemes készíteni! :)

Tegnap elkészítettem az öregtésztát hozzá, ma délelőtt megsütöttem ezt a kis fehér kenyeret. Nem kovászos, öregtésztás. "Beszédes", ropogós, nagyon finom kenyérke!

Az égett pirítós

Találtam és nagyon igaznak, meghatónak tartom. Forrás

"Gyerekkoromban mindig szent volt a vacsoraidő; édesanyám nagyon szeretett főzni nekünk. Egyik este késett a vacsora, mert gondjai voltak aznap a munkahelyén. Mi azért megvártuk őt. Mikor hazaért, eperlekvárt és pirítóst tett az asztalra. Nagyon égett pirítóst…

Az égett kenyereket látva a tányéron, vártam, hogy valaki mondjon valamit. Édesapám csak mosolygott és nekilátott enni, miközben megkérdezte tőlem, milyen volt a napom az iskolában.

Már nem emlékszem tisztán mit válaszoltam, de az élesen megmaradt bennem, ahogy édesanyám bocsánatot kért az égett kenyérért és a nem túl elegáns vacsoráért. Amit pedig apám mondott erre, sosem felejtem el:

„Viccelsz, drágám? Imádom a ropogósabb kenyeret!”

Vacsora után jó éjt akartam kívánni szüleimnek, édesanyám még mindig a konyhában volt, édesapám pedig már a hálószobájukban. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem tőle, hogy tényleg annyira szereti az égett kenyeret?

Az ölébe vett és azt mondta:

„Édesanyádnak ma nagyon nehéz napja volt és elfáradt. Egy kis égett pirítósba nem hal bele senki, de a csúnya szavakba viszont igen.”

Az élet tele van tökéletlenségekkel és az emberek sem tökéletesek. Amit megtanultam az az, hogy ki kell állnod a partnered mellett, amikor nehéz időkön megy keresztül, támogatnod és segítened kell őt. Szeresd azt aki melletted van, jóban és rosszban; egy igazi kapcsolat boldogságot, kompromisszumot és szeretetet jelent.”

Csokis-banános

Amikor nem terveztem különösebben süteményt, de rámtört a süti-ehetnék és volt két csoffadt babánom...
Ez lett belőle:

Hozzávalók:16 dkg liszt, 16 dkg cukor, 4 db tojás, 4 ek víz, 2 db banán,10 dkg csoki, 2 tk sütőpor, 1 cs vaníliás cukor, 1 csipet só

Kicsit elszúrtam, de nem árulom el, hogy hol! :D
Szóval a tojások sárgáját habosra keverjük a kétféle cukorral és a csipet sóval. Hozzáadjuk a sütőporral elvert lisztet és kanalnként a vizet. A végén óvatosan beleforgatjuk a tojások felvert habját. Kivajazott piteformába öntjük megszórjuk az apróra vágott csokoládéval és kirakjuk a tetejét a felkarikázott banánokkal.
170 fokos sütőben tűpróbáig sütjük.

Sóskamártás

Akik rendszeresen olvassák a blogomat, tudják, hogy gyakran készítek "fiam-csalogató" ételeket. Hát, ez biztos, hogy nem az! :) A tökfőzeléket és a sóskát olyan szinten utasítja el, hogy szerintem a világból ki lehet vele üldözni őt! :) Pedig mindkettőt szerintem nagyon finoman készítem, bár  a nagymamámfélének nyomába sem ér!
Van időm írni, Nektek pedig van időtök olvasni...
Szóval, rettentő rossz evő voltam gyerekkoromban. Rántott hús, amit mindig megettem (vasárnaponként rendszerint nagymamám sütött is), ezen kívül az a sóskamártás, mait ő csinált. Nem, nem tudom mitől volt olyan különleges, de soha-soha nem tudok olyan finomat készíteni. Gyerekként teljes lábasnyit képes voltam megenni belőle.
Viszont e két ételen kívül szinte SEMMIT!  Kínlódtak is vele sokat szegények!
Most nagyon finom, friss, zsenge sóskát kaptam. A nemszeretem része a pucolása, de a cél lebegett a szemem előtt, így legyűrtem, bár összesen 1 kg-ot vettem, azért az megtisztítható. És ez olyan igazi szombati ebéd lett, nem mintha lenne jelentősége most, hogy a gyerekeim nincsnek itthon. Lánykám azért eszembe jutott sűrűn, mert ő is nagyon szereti ezt a főzeléket. :)

Semmi különös nincs az elkészítésében. Kolléganőm tanácsolta, hogy sózzam be egy kicsit a megvagdosott sóskát, mert az kihúzza belőle a savanyút.
Szóval, így tettem, a megvagdosott sóskát besóztam és kb. 1 órát hagytam állni. Kicsavartam jó alaposan és kb. 2 ek forró olajra dobtam. Hagytam, hogy pépesre főjjön. Megszórtam kb. 3-4 ek cukorral és meghintettem 2 ek liszttel. Gyorsan el kell keverni simára, hogy ne csomósodjon bele a liszt. Az egészhez öntöttem 1 nagy pohár tejfölt. Közben kóstoltam, itt lehet még ízesíteni. Összeforraltam és készen is van. :) Nekem elengedhetetlen mellőle a krumpli és a tükörtojás. :)