Semmilyen szempontból nem hagyományos az idei karácsony, így az ünnepvárás sem. De az ünnep, az ünnep, egyszerűen késztetést érzek arra, hogy méltó módon várakozzunk.
"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk." (Pilinszky János)
Az első gyertyát majd kicsi később gyújtom meg, de az adventi asztal már elkészült. Fogadjátok szeretettel néhány sütikével egyetemben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése