Csodaszép hétvégével ajándékozott meg minket az október. A tanyán töltöttük, ahol volt munka bőven... Rengeteg dió potyogott le a fáról, azt kellett összeszedni. Sok-sok finom almát szedtem és nagy mennyiségű birskörtét és birsalmát. Ja! És persze a téli körtémet, amiből férjem nagy kedvence, a vörösboros körtebefőtt készül. Cicánk változatlan lelkesedéssel fogadta érkezésünket és szomorúan vette tudomásul távozásunkat... Az eredetileg olyan nagyon vad cicából lett egy olyan barátunk, amire megfelelő szavakat nem is nagyon találok. Sokakban biztos meghűl a vér a következő képek láttán, de a férjem étkezését egészen közelről szemléli, némi falatkák reményében. :)
Mivel sok időm nem volt, de Édesapámnak akartam vinni kis édességet, így keksztekercs készült, ezúttal főzött krémmel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése