Nyers eperszörp és eperdzsem

Még mindig van a tavalyi nyár megőrzött finomságaiból, így idén is - ugyanúgy, mint minden évben - megfogadtam, hogy nem főzök be! Vagy csak minimálisat. Na, de mit csináljon az ember lánya, amikor van egy Szegeden élő tündéri sógornője, aki képes a hites urával felautózni nagy Budapestre, hogy ellássa a testvérét és sógornőjét gyönyörű eperrel, cseresznyével és ezeken felül disznóölésből jutó füstölt finomságokkal? Ráadásul az eper egy egész rekesznyi, amit semmiképp nem akartam megvárni, hogy megromoljon. Így abból a részséből, amit nem ettünk meg, lett eperszörp és kétféle eperdzsem. Egy sima és egy marcipános.

 

A szörphöz két kiló epret gondosan folyó víz alatt megmostam, azután kicsumáztam és félbe-nagyedekbe vágtam. Kilónként adtam hozzá késhegynyi borkősavat és 1 mkk szalicilt. Jól összekevertem, majd egy pelenkával kibélelt szűrőbe töltöttem. (Szerencsém van, mert a munkahelyemről sikerült kunyerálnom egy pelenkát :) ). Összekötöttem a pelenka sarkait és fellógattam jobb híján a fürdőszobába a zuhanyozótálca fölé és hagytam egy teljes napot csöpögni egy nagy edénybe. Nem nyomkodtam, csak engedtem kicsöpögni. Ekkor lemértem a levet és literenként 1 kg cukorral addig kevertem, amíg az felolvadt benne. Majd üvegekbe szűrtem. Itt is megemlítem, hogy ez az első üveg szintén kórházi szerzemény, egy kiürült sóoldatos üveg, csak sajnáltam kidobni.:)
A maradék gyümölcsből - ami a pelenkában maradt - marcipános eperdzsemet csináltam, a sima eperdzsemet pedig friss eperből.