Nem először - és gyanítom nem utoljára - estem szerelembe egy fotóval és az ott található recepttel. Györgyusz barátném, a Csak mert szeretem blog háziasszonya mutatta be ezt a finomságot. Két dolgot szeretnék ehhez hozzáfűzni. Az egyik, Györgyusszal meglévő barátságom. Blogger találkozón ismertük meg személyesen. Az első találkozásunk azt hiszem olyan volt, mint bárki mással egy ilyen találkozás. Aztán a Facebook gasztro-s csoportjaiban nagyon gyorsan felvettük egymás stílusát és ütemét, így nagyon vicces pillanatokat éltünk át, szerintem mindketten néha gurultunk a nevetéstől a gép mellett, családjaink nem kis megrőkönyödésére. :) Aztán a következő blogger találkozóra már együtt mentünk. Amikor két belépőt nyertem a Konyhakiállításra, Györgyuszt hívtam magammal és szerintem itt már mindketten tudtuk, hogy nagyon jó barátság szövődött közöttünk. Azóta együtt mentünk megvenni ezt a csoda kis üveget, amibe került ez a finomság, mert Györgyi tudta, hogy milyen régóta vágyom egy ilyen üvegre. Utána leültünk kávézni és ismét jókat derültünk, meg jókat szomorkodtunk is az egymással megosztott történeteinken.
De vissza erre a pesto-ra. Mindent úgy csináltam, ahogy a fenti linken elolvashatjátok. Most a hűtőben van és szeretném, ha elállna húsvétig, amikor kényeztetném a családomat vele! :) Köszi Györgyusz - úgy mindent! :)
A másik ok, hogy a fiam nagyon szeret mindenféle pácolt (és nem pácolt) sajtokat. És ugye ez sem elhanyagolható szempont? :)
Én is köszönöm szépen kedves szavaidat :) Örülök, hogy megismertelek és remélem imádni fogod ezt a finomságot :)
VálaszTörlés