Az első számú ajándék pedig ez a csodaszép, napos idő, amilyen ma volt. Két testvéremmel elmentünk gombát keresni.
A testvéreim gyakran mennek, most én kértem, hogy csatlakozhassak, hiszen nagyon szeretem az erdei gombát, a testvéreimet is elég rég láttam utoljára, így összekötöttük a kellemest a hasznossal :)
Azt kell mondjam, egy csoda volt! Meg tudom érteni most már, miért vannak, akik "szerelmesek" a gomba szedésbe, Hihetetlen érzés meglátni az avar és a fű között megbújó gombákat és kosárba szedni őket. :)
Idősebbik testvérem sok éve ismeri a gombákat, anno szakértői vizsgát is tett belőle, így fel sem merül bennem, hogy esetleg olyan gombát szedek le, ami nem ehető.
Fenyves erdőben jártunk, azért volt néhány tölgyfa is :). Sok-sok fenyőtinórut, vagy más néven fenyő vargányát szedtünk, ezen kívül fenyőpereszkét és vörösesbarna nyálkásgombát.
Rizikét csak párat találtunk, ezt rögtön ki is rántottam, ahogy hazaértem. Én még ilyen finomat nem sokat ettem! :) A fenyő tinóru héját le kell húzi, az eltartott egy darabig, aztán külön-külön minden fajta gombát pici olajon megdinszteltem és zacskózva mélyhűtőbe kerültek.
És még egy számomra nagyon fontos, ám szomorú dolog: ahová az EMBER a lábát beteszi, ott "fű nem nő"... Olyan szemét hegyeket, amiket itt láttam, talán még sehol korábban! Le is fényképeztem, hátha eljut valamelyik illetékeshez, és valahogy felszámolják. Komolyan majdnem elsírtam magam. De, hogy fizikai fájdalmat okozott a látványa, az egészen biztos!
A testvérem háza előtti fán találtam, csak azért fotóztam le, mert olyan szép:
Az idei ősz igazán színpompás:
" S mire tölgyről lehull a makk,
A kicsi bak hazaballag" (Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje)
Vöröses nyálkásgomba, amit fenyőalja gombának is hívnak, hiszen fenyők alatt nő.
Érdekes tapasztalat, hogy amikor dinszteltem, szépséges narancssárga színe pirosra vált. Állítólag a vizeletet is megfestheti, így aki ilyet eszik, ne rémüljön meg! :)
A pókhálóval beszőtt fű, amikor még harmatos reggel:
Ez is vöröses nyálkásgomba:
Őszi
éjjel
izzik
a galagonya
izzik
a galagonya
ruhája.
Zúg
a tüske,
szél
szalad ide-oda,
reszket
a galagonya magába.
Hogyha
a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá
válik,
sírni
kezd.
Őszi
éjjel
izzik
a galagonya
izzik
a galagonya
ruhája. (Weöres Sándor) és tényleg nagyon szúr :)
Rizike rántva. Ebből bármennyit meg tudnék enni, Nincs olyan hús, ami ennyire finom lenne:
Fenyőtinóru, vagy fenyő vargánya. Holnap pörkölt lesz belőle :)