Szerintem a mi házasságunkra illik ez a mondat:
WHAT IT WAS - STILL IS
vagy még jobban! 💓
És tényleg! Szerintem különleges adomány ennyi évet élni valakivel, akiről ennyi év után is úgy gondolod, hogy életed legjobb választása volt és ma sem csinálnád másképp!
Persze, 40 év alatt nem csak csupa móka és kacagás volt, de ha patikamérlegre teszem, bizony a jó dolgok felé billenne azonnal a serpenyő!
"Vannak
emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy
szakaszán. Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.
Meg
azért sem, hogy tanácsokkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette.
Átláthatóan.
Az
igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót
ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást.
Az
emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem,
ha valaki eszeveszetten hiányzik.
Ha
ott lappang a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék
azért, hogy újra találkozhassam vele. Érezzem ugyanazt a dallamot a lelkemben.
Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Az
élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán,
aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedéke.
Hogy
aztán sose felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit
elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."
(Müller
Péter)
Tudni kell, a férjem nagyon szerette mindig is a krémest.
Elautóztam érte Gödöllőre. Egy olyan helyre csöppentem, amiről az ember csak álmodni tud. Nem túl nagy, vanília, porcukor és csoki illatú kis műhely, ahol egy tündéri csajszi (Fanni) alkot csudákat. Érdemes ellátogatni hozzá, vagy a Facebookon megnézni, milyen csodaságokat készít...
https://magyarvelemeny.com/pekseg/godollo/boldog-torta-tortamuhely/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése