Minden anya életében van az a pillanat, amikor elsőszülöttjét a világra hozza. És ezt a pillanatot, az odavezető utat sehány év alatt nem felejti el!
Az évek lepkeszárnyon libbennek tova, én csak kábán kapkodom a fejem, hova tűntek el?
Tegnap még szorosan zártalak a karomba, minden körülötted babaillatú volt. Első mosolyod nekem szólt, az első kapaszkodásod az ujjamat fogta körbe, hogy sikerüljön a felállás. Igen, mindez tegnap volt.
Ma a tekintetem végigfut a széles válladon, a tarkódra tapadó, nedves tincseiden, és az inakon, amelyek meg-megfeszülnek az alkarodban. Néha egészen döbbenetes ezzel a látvánnyal szembesülni, amikor egy másodperce a fiam még a vállamon ülve próbálta elérni a csillagokat, és felfejteni az éjszaka sötét vásznát.
Éles késként hasít belém a felismerés, hogy a fiam már nem gyerek, mert valamikor, amikor nem figyeltem oda, férfi lett belőle.
Ahogy ő idősebb és bölcsebb lesz, én úgy leszek egyre érzékenyebb. És persze, az érkezése egy pillanatát sem felejtem. Szeretném még sokszor magamhoz vonni, érezni, hogy "őazénkicsibabám", persze ez már nem megy...
De azért elcsodálkozom, keresem az eltűnt éveket. És bizony, meghatódom...
Welcome drink Limoncello spritz volt, hozzá sajtos golyókat kínáltam. (Ez tkp. egy sajtos égetett tészta, aminek egy éjszakát a hűtőben kell pihenni sütés előtt). Főétel Jalapeno-s sajtos-csirkés hasábrkumpli volt, leánykámnak tejszínes spenótos-gombás gnocchi.
Fiam kedvenc amerikai focicsapatát Boldog Torta Fanni álmodta tortába. Finom, dupla csokis torta volt. És a végén persze koccintani kellet, ezúttal finom francia pezsgővel.
Isten éltessen nagyon jó egészségben Fiacskám! 💓
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése