Ismerem a Márton napi libaevéssel kapcsolatos szokásokat, de nem szoktam ezen a napont libát sütni. Idén másképp alakult, mert Ági (Boldogkukta) receptje szembe jött velem. A csalás pedig az, hogy nem kaptam libacombot, így kacsacomb lett belőle... Végül is szárnyas-szárnyas... :)
Sajnos, durván finom! :)
Györgyusz barátnőm két évvel ezelőtt osztotta meg a titkot ITT.
Tegnap újra megosztotta és gyorsan elkészítettem, hiszen csodás édességről van szó! :)
Az első számú ajándék pedig ez a csodaszép, napos idő, amilyen ma volt. Két testvéremmel elmentünk gombát keresni.
A testvéreim gyakran mennek, most én kértem, hogy csatlakozhassak, hiszen nagyon szeretem az erdei gombát, a testvéreimet is elég rég láttam utoljára, így összekötöttük a kellemest a hasznossal :)
Azt kell mondjam, egy csoda volt! Meg tudom érteni most már, miért vannak, akik "szerelmesek" a gomba szedésbe, Hihetetlen érzés meglátni az avar és a fű között megbújó gombákat és kosárba szedni őket. :)
Idősebbik testvérem sok éve ismeri a gombákat, anno szakértői vizsgát is tett belőle, így fel sem merül bennem, hogy esetleg olyan gombát szedek le, ami nem ehető.
Fenyves erdőben jártunk, azért volt néhány tölgyfa is :). Sok-sok fenyőtinórut, vagy más néven fenyő vargányát szedtünk, ezen kívül fenyőpereszkét és vörösesbarna nyálkásgombát.
Rizikét csak párat találtunk, ezt rögtön ki is rántottam, ahogy hazaértem. Én még ilyen finomat nem sokat ettem! :) A fenyő tinóru héját le kell húzi, az eltartott egy darabig, aztán külön-külön minden fajta gombát pici olajon megdinszteltem és zacskózva mélyhűtőbe kerültek.
És még egy számomra nagyon fontos, ám szomorú dolog: ahová az EMBER a lábát beteszi, ott "fű nem nő"... Olyan szemét hegyeket, amiket itt láttam, talán még sehol korábban! Le is fényképeztem, hátha eljut valamelyik illetékeshez, és valahogy felszámolják. Komolyan majdnem elsírtam magam. De, hogy fizikai fájdalmat okozott a látványa, az egészen biztos!
A testvérem háza előtti fán találtam, csak azért fotóztam le, mert olyan szép:
Őszi
éjjel
izzik
a galagonya
izzik
a galagonya
ruhája.
Zúg
a tüske,
szél
szalad ide-oda,
reszket
a galagonya magába.
Hogyha
a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá
válik,
sírni
kezd.
Őszi
éjjel
izzik
a galagonya
izzik
a galagonya
ruhája. (Weöres Sándor) és tényleg nagyon szúr :)
Délutánra megyek dolgozni. Olyasmit akartam főzni, amit a férjem jó szívvel megeszik és elég lesz 2 napra úgy, hogy magammal is tudok vinni belőle.
Mondhatom, nagyon finom lett :)
Kevés olajon kisütöttem 30 dkg kockákra vágott szalonnát. Most nem bacon-t használtam, hanem kenyérszalonnát. Amikor már majdnem kész volt, hozzáadtam 1 nagyobb fej, apróra vágott vöröshagymát és addig pároltam, míg a hagyma üveges lett.
Közben kifőztem 50 dkg szélesmetéltet, leszűrtem.
Kivajazott edénybe terítettem a tészta felét, sóztam, borsoztam, majd ráborítottam a tészta másik felét, azt is sóztam, borsoztam. 1/2 kg savanyú káposztát kicsit megvágtam (nem szoktam átmosni) és elosztottam a tészta tetején, majd következett a hagymás szalonna a zsírjával együtt.
Egy nagy pohár tejfölt jól felkevertem és kanállal foltokban elosztottam az "építményem" tetején. :)
Betoltam 180 fokos sütőbe, kb. 30 perc alatt összesütöttem.
Nincs semmiféle ünnep, ráadásul nem vagyok nagy torta-mester... De ezt a krémet muszáj volt megcsinálni és most alig várom, hogy megvághassam!
Limara receptjei nem csak a kenyereit illetően tökéletesek!Mindent beszereztem hozzá, amit ő írt, bár megjegyezte, hogy mi az, ami elhagyható.
Hát, ha a menyországban ilyenekkel fognak kényeztetni, az nem lesz rossz! :))))
Soha nem reklámoztam a blogban, most sem ez a célom.
Akik ismernek, tudják, hogy Nutella rajongó vagyok. Nem eszem meg a hasonló mogyorókrémeket, mert Nutella csak egy van! :))) De az bizony nem darabos! Ami nem baj, azzal is finom lenne! :( De, ha Limarad azt mondja, darabos mogyorókrém kell bele, akkor bizony az kell. Ezt választottam és higgyétek el nekem, ez valami csoda! Lehet, felveszi a versenyt egyedüliként az imádott Nutellámmal? :))))
