Limara csokitortája

 Nincs semmiféle ünnep, ráadásul nem vagyok nagy torta-mester... De ezt a krémet muszáj volt megcsinálni és most alig várom, hogy megvághassam!

Limara receptjei nem csak a kenyereit illetően tökéletesek!Mindent beszereztem hozzá, amit ő írt, bár  megjegyezte, hogy mi az, ami elhagyható.

Hát, ha a menyországban ilyenekkel fognak kényeztetni, az nem lesz rossz! :))))

Első lépés, hogy sütünk 8 tojásból egy piskótát.

A tojásokat 24 dkg cukorral, robotgéppel nagyon könnyű habbá verjük. (Ez legalább 8-10 perc folyamatos keverés!) Ekkor óvatosan beleforgatunk 24 dkg lisztet, majd sütőpapírral bélelünk egy tortaformát, ami vékonyan lekenünk olajjal és beleöntjük a tésztát. 

175 fokos sütőbe toljuk, 25-30 perc alatt készre sütjük. Résnyira nyitott sütőajtónál hagyjuk kicsi hűlni, majd a formából kiszedve rácson hűtjük ki teljesen és 3 lapba vágjuk.

A krémet én már tegnap elkészítettem.

4 tojást gőz fölött habosra keverünk 15-20 dkg cukorral, akkor jó, ha már kezd sűrűsödni. Lehúzzuk a tűzről, belekeverünk 2 ek kakaóport és beletördelünk 10 dkg étcsokoládét. Simára keverjük. Hozzáadunk 2 ek darabos mogyorókrémet és pár csepp narancsolajat. Limara írta, hogy akinek nincs narancsolaja, az használjon reszelt narancshéjat. 

Amikor a krém teljesen kihűlt, habosra keverjük 15 dkg vajjal.

Betöltjük a lapokat és kívülről is bevonjuk a tortát. Díszítjük. 

Soha nem reklámoztam a blogban, most sem ez a célom.

Akik ismernek, tudják, hogy Nutella rajongó vagyok. Nem eszem meg a hasonló mogyorókrémeket, mert Nutella csak egy van! :))) De az bizony nem darabos! Ami nem baj, azzal is finom lenne! :( De, ha Limarad azt mondja, darabos mogyorókrém kell bele, akkor bizony az kell. Ezt választottam és higgyétek el nekem, ez valami csoda! Lehet, felveszi a versenyt egyedüliként az imádott Nutellámmal? :))))

Vadas zsemlegombóccal

 Egy újabb olyan ebéd, amiről azt mondjuk, ahány ház, annyi szokás. És nagyon sok régi emléket ébreszt fel... Nagymamám vadasa - ami soha nem lesz OLYAN! Többször polemizáltam már erről. nem tudom, miért nem lesz semmi - bejgli kivételével - olyan, mint amit Ő főzött... Pedig belefőzöm a lelkemet! De az én lelkem mégsem az övé... Ja! és ez nem az az ebéd, amikor hirtelen kell valamit varázsolni! :)))))))))

Azért finom lett. A titkos összetevő a hecsedli lekvár:) 

Zsemlegombócon van még mit gyakorolni, de lehet, inkább feladom...

Marhahúsból az igazi - és ez a hús teszi kissé lassúvá az elkészítést. Felsált vettem most, de fehérpecsenyéből is finom! A comb nem igazán jó hozzá.

Szóval a húst egyben feltesszük és főzünk több, mint 2-2,5 óra alatt sok-sok zöldséggel egy finom húslevest belőle. Amikor megpuhult a hús, kivesszük, lecsepegtetjük és becsomagoljuk bacon szeletekbe, majd körbesütjük. A húst felszeleteljük. A serpenyőbe tesszük a levesben főtt zöldségeket, 2 db babérlevelet és felszeletelt hút, fél citrom levét és lassú tűzön még 30 percig főzzük. A zöldségeket 2 dl tejföllel, 1 ek liszttel, 1 ek mustárral, 1 ek csipkebogyólekvárral és kevés lével turmixoljuk. 1 ek cukrot karamellizálunk, majd ráöntjük a pürésített zöldségeket. Visszatesszük a hússzeleteket és összeforraljuk. 

Zsemlegombóccal az igazi, de a szósz spagettivel is nagyon finom :)

Diós kosárka

 Legtöbbször, mint "lakodalmas süti" szokott feltűnni. Dió-imádóknak kötelező! Az én férjem pedig dió-imádó.Tegnap jött szembe Gabicsek receptje s bár nekem is van több receptem ehhez a finomsághoz, most az övét próbáltam ki. Úgy tökéletes, ahogy van! Köszi Gabi! <3

Kacsazsíros fokhagymás pirítós

 Dragomán György tegnap a következő írást tette közzé. Azóta erre vágyom. Ez maga a gasztrorgazmus!

"Figyeljétek áhítatosan a sütő ablakán át a grill alatt piruló kenyérszeletet.

Szimatoljatok mohón a levegőbe.

Képzeljétek el előre a pirítós roppanásait, nyeljetek nagyokat.

Ellenőrizzétek még egyszer a szükséges hozzávalókat.

Minden legyen a helyén, a legkedvesebb tányérotok, rajta a szép húsos, rózsaszínbe hajló héjú fokhagymagerezddel, mellette a sótartó a füstölt tengeri sóval, és a kis befőttes üveg a kacsazsírral.

Várjátok meg türelmesen, hogy aranyszínűre piruljon a kenyérszelet.

A kellő pillanatban nyissátok ki a sütőt, kapjátok ki belőle a kenyérszeletet, tegyétek a tányérra, és úgy forrón, ahogy van, dörzsöljétek be a fokhagymagerezddel.

A felszálló fokhagyma illat olyan mintha fanyar zöld-alma keveredne friss medvehagyma illatával, hűvösen kikiabál a pirult kenyérszelet forró pékség szagából.

Az a jó, ha egy harmad gerezdnyi fokhagyma is elfogy a dörzsölésben.

Most a kacsazsír.

A kés mohón kapar az üvegen, aztán hersegve karistolja szét a kenyéren a zsírt, az illatok azonnal elmélyülnek, kenyérpecsenye, bukkan fel a tudat mélyén a szó.

Nem szabad mohónak lenni, lassan kell sózni a kenyérszeletet, türelmesen ki kell várni azt a fél percet, amíg a kenyér magába issza a zsírt, hogy a még puha belseje elteljen vele.

Addig nézzétek kenyérszeletet, a zsír aranyló csillogásából kiragyogó sókristályokat, aztán hunyjátok le a szemeteket, harapjatok bele, hagyjátok, hogy minden gondolatotokat kifújja a fejetekből a pirítós ropogása.

Örüljetek."

Ugye, hogy megkívántátok? :O

Betartottam Dragomán György lépéseit.

Step 1:

Step 2:

Step 3: 

mmmmmmmmmmmmm

Madátej - csavarral

 Már sokszor írtam, hogy könnyen esem szerelembe! Egy-egy gasztroblogban megjelent fotó és recept, vagy az általam követett csoportokban megjelenő receptek annyira magukkal tudnak ragadni, hogy legtöbbször nincs türelmem kivárni az "alkalmat", hogy elkészítsem őket. Kriszti blogja rendszeresen ezt teszi velem! :))))))))))) Megláttam ezt a madártejet a pöttyös felhőcskékkel és a reggelt alig bírtam kivárni! :))))) Az alkalom meg persze a fiam hazajövetele! Meg amúgy is, nagyon rég volt már madártej. Egészen különleges a citromtól :) Recept ITT - Kriszti blogján!